Like most people, I consider 2020 a wasted year. In terms of moving forward with my language goals, I utterly failed. I was not able to take advantage of the time I was spending time at home. I was doing all sorts of things, EXCEPT studying. Which was a shame. Even my Glossika stats are nothing to write home about.
So this year, I promised to start over and be more diligent and put more effort into studying, so that I can pass the B2 Hungarian exam in December. It was the heavens speaking to me when one day, I saw that Hungarian Lesson with Zsuzsi is offering online classes starting February! I did a placement test with them a couple of years ago, and I got a B2 rating. I contacted the school to ask how I can join a B2 class and if my previous placement test would suffice.
Zsuzsi and I arranged to have an online interview for her to gauge my Hungarian knowledge – this was the time when I had shingles and I was super worried that I would be too sick to even answer properly. Anyway, by some miracle, she found that I am good enough to join the B2 class and thus started my very first ever group class in Hungarian!
Yes! I never attended any group class previously. When I was in Manila, I had online lessons on Skype with Zita and then with Petra (plus a couple of other community teachers on iTalki). I was also studying with Petra when I was new in Budapest, but eventually, she went on maternity leave. Outside of these, I was just studying on my own using textbooks and Glossika. I could never find a group class that was fit for my level. Apparently, in many schools, the students do not really continue up to the B levels, and just stop after A2.
So again, this is the Universe speaking to me and telling me to get my sh*t together in terms of my Hungarian language goals.
I have classes every Tuesdays and Thursdays with Eszter, our very energetic and smart teacher. There are 3 other students, so it’s really an intimate class. All of my classmates are quite good, and I think I have my work cut out for me. Sometimes, I feel like I am punching above my weight, but nope, not gonna give up!
Over the weekend, Eszter told us to write an essay about family (with guide questions we have to answer). OK, I really didn’t think I could do anything substantial with it, but I kept on writing, and soon enough got carried away! I may not speak well in class, but I love writing and I love that our homework now involves a lot of long writing (not just singular, unconnected sentences).
Here is my very first essay in my very first Hungarian group class. I am very proud of it (not just because of its length, harhar), so I am posting for all the world to see 🙂
A mai család teljesen más, mint a családok régen. Az élet nagyon egyszerű volt: az emberek fiataloson összeházasodtak és utána sok gyerek született.
Azokban az időkben a szülés veszélyes volt és sok nő vagy baba meghalt a szülés közben. Az idősebb gyerekek is meghaltak sokféle betegség miatt (pl. gyermekbénulás). Nem voltak modern kórházak és az egészségügyi ellátás még nem volt a fejlett.
Az apa dolgozni ment mert pénzt kellett keresni a családnak. Az anya pedig otthon maradt, csinálta az összes házimunkát és a gyermekgondozást is. Régen a nő nem járt iskolába és a társadalmi szerepe az volz, hogy menjen férjhez, gyerekeket szüljön, támogassa a férjét. A gyerekek pedig segítettek a szüleiknek mindenben.
Néha egy házban a család sok más taggal élt együtt: nagyszülőkkel, nagynénikkel, nagybácsikkal és unokatéstvérekkel.
Mi fülöp-szigeteki emberek gyakran mondjuk azt, hogy az apa az otthon oszlopa, az anya pedig az otthon fénye. Az apa erősségével a család stabil lesz. Az anya fényével a család boldog lesz. Régóta így gondolkodunk. (Side note: I thought I’d include the very common thing we say all the time in the Philippines – ang ama ang haligi ng tahanan and all that. Worked nicely!)
Azt is gondoltuk, hogy minél több a gyerek, annál jobb. Egy nagy család boldogabb család.
A napi rutin általában ugyanaz volt: az apa dolgozni ment, az anya otthon dolgozott, a gyerekek iskolába jártak. A családtagok gyakran együtt vagy néhány rokonnal töltötték a szabadidejüket és együtt csináltak mindent.
Most a család és a családi élet teljesen más. A családtagok néha különösek.
Az emberek általában összeházasodnak, de néhany ember nem szeretne vagy nem tud. Inkább egy élettársi kapcsolatot szeretne létesíteni.
Sok konzervatív országban az azonos neműek nem tudnak összeházasodni. Ilyen kapcsolatot nem engednek meg a jogszabályok és a katolikus szabályok sem.
Van család, amelyben csak egy szülő van. Van olyan család is, amelyben mindkét szülő férfi vagy nő. Néhány liberális országban a szivárványcsalád egyre inkább elfogadott.
Néha a házaspár nem akar gyerekeket vagy a nő nem tud gyereket szülni. Az örökbefogadás egy opció, ha egy gyerek nélküli pár szeretne gyereket.
Most mindenki tud iskolába járni és tud dolgozni menni, nemcsak a férfiak. A nőknek most szabad jó karriert csinálniuk. A nő is eldöntheti, hogy szeretne-e gyereket vagy nem.
Sok modern család kicsi, egy vagy két gyerekkel. Minél több a gyerek, annál nehezebb a családnak mert minden egyre drágább lesz: élelmiszer, lakhatás, iskola, égeszségügyi ellátás stb.
Ironikus, hogy sok embernek sokat, többet kell dolgozna a családért, ezért neki nincs ideje a családjával lenni
A család a nemzet legkisebb közössége. A családok alakítják a társadalmat és az országot, azért minden család fontos és minden családi forma egyformán hozzájárul az ország fejlődéséhez.
